Végzős diákok búcsúztatása 2016.

Engem ért a megtiszteltetés, hogy nevelőtanáraitok és a nevelőtestület nevében is búcsúzom tőletek.

Pilinszky János Keringő című versével szeretném bevezetni a mondandómat.

A zongorát befutja a borostyán,
s a gyerekkori ház falát
szétmállasztja a naplemente.
És mégis, mégis szakadatlanúl
szemközt a leáldozó nappal
mindaz, mi elmúlt, halhatatlan.

Eljött hát a várva várt nap, amikor elbúcsúzunk tőletek.
Már régóta benne volt a levegőben a várakozás. Egyre nehezebben találtatok be a
kollégiumba, a tanulószobára és főleg az esti pótstúdiumra.
Ki tudja mióta készültünk valamennyien erre, vártuk ezt az orgonavirágzást. Ezt a ti
ballagásotok idején nyíló orgonavirágzást.

Talán nem vagyok ezzel egyedül, de számomra az orgona illata - már több, mint 35 éve -
ballagással kapcsolatos emlékeket ébreszt. A saját ballagásunkra feldíszített terem jut
eszünkbe róla, amelyet betölt az édeskés illat. Nevelőtanár és tanár kollégákkal együtt korábbi
évek növendékeitől búcsúzás pillanatai elevenednek meg egy-egy pillanatra. Aztán a saját
gyermekeink ballagása és jövőre, évek múltán, majd EZ a nap.

Férfi csoportvezetőként elsősorban a fiúkkal kapcsolatos történéseken keresztül tudok
néhány szót szólni, lányokhoz, fiúkhoz egyaránt. Talán a lányok megbocsátanak ezért.
A kollégiumban 4-5-6-7-es számot viselik a fiú csoportok. Számomra ez a számsor a 4,5-
tel kezdődött, hiszen az első tanév második felétől érkeztem a kollégiumba. Így aztán sajnos,
nem lehettem szemtanúja a 4-es csoport szecskaavatásának, itteni első
szárnypróbálgatásinak.
Személyemben búcsúzik tőletek Bobák Roland tanár úr is és a
jelenlévő Kurilla tanár úr is. Velük kezdtétek el, velem folytattátok ezt a hányatott kollégiumi
létet melynek során így 3 nevelőtanárt emésztettetek el.

Megéltétek a kollégium Boronkaytól történő elszakítását, név változtatását.
Tumann tanárnő személyében új kollégium igazgató nő váltotta azt igazgató urat, akinek
- nem gondolom, hogy csak miattatok – visszahúz a szíve és mint Szlobodnik Mikulás tért
vissza legutóbb decemberben, hogy a fejetekre olvassa a kinek mit.

A számok egyre nagyobbak lettek a kilépő kártyáitokon, teltek-múltak az évek, jöttek,
mentek a csoporttársak is. Focisták tömegei, kimondhatatlan nevű előkelő idegen, egy lazább
kollégiumot, vagy a bejárást választó egykori boronkay kollégisták.

De ti „kiscsákók” Ti maradtatok. Annak idején, amikor még csak tanultam a neveket,
szólítottalak úgy, kissrác, vagy kiscsákó.

Aztán, már nem csak a neveket tanultam meg, de jóval többet is tőletek FIAIM. Sok
kérdésben nem érthettem, érthetek veletek egyet, akik ugyanolyan korúak vagytok, mint a
nagyobbik fiam.

A veletek töltött évek nem voltak haszontalanok számomra sem, általatok közelebb
kerültem a saját két fiamhoz még akkor is, ha veletek több időt töltöttem el a második
otthonunkban, a kollégiumban.

Kicscsákókból mára érettségi előtt álló majdnem férfiak lettetek.
Még akkor is így van ez, ha gyakran elfelejtitek, amit oly sokszor elmondtam nektek.
A vasútállomáson nem a ti órátok szerint sípol a bakter és hiába reklamáltok - ha lekésitek
a vonatot -, hogy nálatok nem annyi az idő.
Vagy a munkahelyen ezt vagy azt egyszer megteheted, de lehet, hogy többször már nem, mert
kivágnak.

Talán nem mindenkiben hagyott életre szóló pozitív nyomokat a kollégiumban eltöltött
idő, de bízom benne, hogy kollégáimmal együtt, tanácsainkkal, szigorunkkal jó
impulzusokat adtunk lányoknak és fiúknak egyaránt.

Reméljük, hogy jó irányba indítottunk el Titeket az úton!

Útravalóul, hallgassátok meg William Shakespeare Hamletjéből,
Polonius Laertéshez intézett szavainak utolsó 4 sorát.

Mindenek fölött
Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,
Következik, hogy ál máshoz se léssz.
Isten veled: áldásom benned ezt
Érlelje meg majd.

A teljes szöveg itt a Hamletből (1. felvonás 3. szín)

"S elmédbe vésd jól e nehány szabályt.
A gondolatnak nyelve sose keljen
Nálad, se tettre ferde gondolat.
Légy nyájas ámbár, de ne köznapi;
Kémlelve rostáld meg barátidat,
Aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal;
De minden első jöttment cimbora
Üdvözletén ne koptasd tenyered.
Kerüld a patvart; de, ha benne vagy,
Végezd, hogy ellened másszor kerüljön.
Füled mindenki bírja, szód kevés;
Itéletet hallj bárkitől, ne mondj.
Öltözz, miképp erszényedtől telik,
Drágán, ne torzul; gazdagon, ne cifrán,
Mert a ruha jellemzi emberét,
S a franciák közt a jobb rangbeli
Legválasztékosabb főmester ebben.
Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel
Elveszti önmagát, el a barátot;
Viszont, adósság a gazdálkodás
Hegyét tompítja.Mindenek fölött
Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,
Következik, hogy ál máshoz se léssz.
Isten veled: áldásom benned ezt
Érlelje meg majd."

Végül szeretnék néhány tanulót kiemelni a csoportomból, akik többet tettek a közösségért,
munkájukat, hozzáállásukat szerény ajándékaimmal megköszönni.

• Nagy Bence Balázs (Sanyi) éveken át rendszeresen segített egy társának az aktuális, főleg matematikai, nem értemek megfejtésében.
• Gál Bence és Pongrácz Péter a szándékaim szerint itt bemutatható, de csak rövidesen elkészülő végzős tabló és a most következő diaporáma készítéséért.
• A két Bence a kollégiumi terepfutó csoportom aktív tagjaként fent jártak velem a Börzsöny legmagasabb pontján, - Gál Bence kétszer is - a Csóványoson. Számukra egy-egy térképet hoztam, hogy folytathassák nélkülem is a terepfutást a Börzsönyben.
• Kiss Károly Pongrác (Pongi) a DÖK-ben és egyéb közösség munkájáért és nekem nyújtott segítségéért egy könyvet
• Krausz Róbert, aki a bogrács mellett több ízben bemutatta nekünk, hogy a szakács mesterség ranglétrájának éppen melyik fokán áll. Neki egy szakácskönyvet.

Írta és elmondta: Orbán Ákos