Diáktoll

A "Diáktoll" rovatba kerülő írásokat különösebb változtatás nélkül adjuk közre, de Tóth Judit tanárő (rovatvezető) lektorálása után kerülhetnek ki a honlapra.
A 2019.09.01. utáni cikkek a hatályos VSZC GDPR szabályzatának meglelelően.

Illemtan vetélkedő

K. F. írása

Az előző évekhez hasonlóan, idén is megrendezésre került az illemtan vetélkedő.

Hét csapat bizonyíthatta tudását és felkészültségét kreatív feladatokon keresztül.
Volt szimulációs játék, ahol egy előre megadott helyzetet kellett az illemtannak megfelelően és illetlenül is előadni.
Az idei verseny leginkább az étkezési etikett köré épült. A versenyzők szinte minden feladatot gond nélkül teljesítettek.
Az első három helyezett csapat tárgyi nyereménnyel térhetett vissza a kollégiumi szobájába.
Jól éreztem magam a versenyen, a hangulat és a társaság is nagyon jó volt.  A mi csapatunk harmadik helyezést ért el.

Az őszi szünetem

B. D. írása

Az idei évben is hasonlóan telt az őszi szünetem. Gyorsan. Viccet félre téve, az idei egy igen különleges szünet volt számomra. Ugyanis Balassagyarmaton szerveztünk egy 3 napos, őszi „Szalézi” tábort általános iskolás gyerekeknek, akik szám szerint 83-an voltak. A tábor témája a varázslat volt. Készítettünk a három napra színdarabot is, ahol én a bölcs Barázló voltam. Ezt a nevet még évekkel ezelőtt kaptam, mivel sokszor tartottam olyan műhelyeket, előadásokat a gyerekeknek, kortársaimnak, esetleg felnőtteknek, ahol bűvészkedtem, kártya-trükköztem. Ez az idei évben sem volt másképp. Szerintem a leglátványosabb trükköm az volt, amikor meggyújtottam a saját kezemet, és barázlatos módon, a néző által választott lap a lángok között előkerült a kezemből. A tábor folyamán néztünk egy rajzfilmet is, amit nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek. Habár elmúlt már a mindenszentek, ez a mese rengeteg szép gondolatot foglal magában. A mese címe: Coco (2017) A tábor végeztével sikerült pihengetnem is, de hamarosan kezdődött a szokásos mindenszenteki hagyomány. Elmentünk a nagyszüleimhez, ahonnan egy közös ebéd után közösen meglátogattuk a helyi temetőt, ahol gyertyát gyújtottunk, és imádság mellett megemlékeztünk elhunyt rokonainkról. Mikor haza értünk a nagyszülőktől, elmentünk kis családunkkal a balassagyarmati temetőbe is, ahol szintén megemlékeztünk elhunyt szeretteinkről. Az estét végül egy szentmisével zártuk. Összegezve; kellemes szünetem volt. Megtörténtek a hagyományos dolgok is, de emellett tudtam időd tölteni a barátnőmmel és a barátaimmal, ismét animátorkodhattam a Szalézi táborban, és mellette még pihenni és egy pöppet tanulni is sikerült. Hát, de azért na, tarthatott volna tovább. :D

Operakaland

Á. G. és Sz. V. írása

Az idei évben is megrendezésre került az Operakaland című program, amiben mi is részt vettünk.

Maga a program úgy szokott zajlani, hogy reggel 8-9 óra körül elindulunk a kollégiumból, majd vonattal felutazunk Budapestre, ahol egy általunk előre kiválasztott múzeumi foglalkozáson veszünk részt.
Idén a Mezőgazdasági múzeumban voltunk, ahol egyénileg tudtunk szétnézni, miután egy érdekes körbevezetésben lehetett részünk a Vajdahunyad vára körül. Ezután következett a szabad program, a Városliget felfedezése.

Szecska-avató 2019. DÖK-ös szemmel

M. A. írása

Idén is, mint – hagyományainkhoz híven – minden évben

megrendezésre került kollégiumunkban a szecska-avató.

2019. szeptember 26. Az az izgalmas feladatokat tartalmazó délután,

amely hosszas előzményeket követelt meg. A szervezők részéről igazi
kihívásokkal teli időszaknak számított.

Összeegyeztetni a gyűléseket, kitalálni a keresztrejtvényt, összeírni a
kellékeket, összeszedni a csapatokat, a feladatokat, egy kicsit egységesebbé
formálni az elsősöket, motiválni, valamint buzdítani őket, ……..és még
sorolhatnám. Ami pedig a legfontosabb volt; nekünk is egy nagy egységként
kellett együttműködnünk.

Szerintem ez remekül meg is valósult. A legelső program a kiképzés
volt, ami egy kicsit átmozgató jelleggel szolgált, és itt mindenki jól eszébe
véshette azt is, hogy köszönni márpedig igenis tengermély tisztelettel kell.
Mindezek után következett a vetélkedő. Ez a vidám kis rész
megkövetelte a kreativitást, az elszántságot és a csapatmunkát is. Nem kis
bátorság kellett ahhoz, hogy az elkészített „finomságokat” elfogyasszák, és hát
a tánctéren is helyet kellett állniuk, vagyis inkább táncolniuk.

Csapatvezetőként remekül éreztem magam, és annyira beleéltem
magam az egyes feladatokba, mintha én magam is egy lettem volna a versengő
kilencedikesek közül. Remek kis csapatok versenyeztek egymással ezen a
vetélkedőn. Mindenki nagyon ügyesen teljesítette a feladatokat, és a végére
igazán jól összekovácsolódtunk.

Köszönöm Mindenkinek ezt a remek délutánt!

 

Szecskaavató – szecska szemmel

V. E. írása

A Bocskai Kollégium hagyományos „Szecskaavató” ünnepe idén szeptember 26-án került megrendezésre, amit hosszas felkészülés előzött meg. A szecska előtt több héttel elkezdtünk gyakorolni két dalt, amit a szecska avatón közösen elénekeltünk.  A gyakorlások mindig nagyon jó hangulatban teltek.

Az új kollégisták 5-6 fős csoportokban készültek. A szecska napja előtt a csoportoknak zászlót kellett csinálniuk a saját témájukhoz kapcsolódóan, és egy szerelmes verset kellett írniuk a megadott szavakkal. A szervezők egy keresztrejtvényt is szántak nekünk, aminek a megfejtése közben jobban megismerhettük a kollégiumot.

Csütörtökön az összes csapat beöltözött. Voltak kakaóscsigák, hippik, bohócok, apácák, ágyneműk, egyszemű kígyók, rabok, és macik. 

A kollégium régen egy laktanya volt. A laktanyához tartozó alaki pályán kezdődött a szecska avató ünnep. Pár kör futás után a Bring Sally Up című számra kellett a lányoknak guggolgatniuk, a fiúknak fekvőtámaszozniuk. Ez az egész betudható volt egy kisebb edzésnek. Nekem ez tetszett a legjobban. Mielőtt visszamentünk a kollégiumba, megtanították nekünk, hogyan kell köszönni a felsőbb éveseknek:

„Tengermély tiszteletem Bajnok!”

Aztán visszamentünk a kollégium udvarára, ahol különböző feladatokat kaptunk. Az előzőleg megírt szerelmes verset is itt mondták el a szavalók. A fiúk egy lánynak, a lányok egy fiúnak. 

A vetélkedőt végül a kakaóscsigák nyerték meg, akik mindent beleadtak.

Én az apácák csoportjába tartoztam. Élveztem a felkészülést, és magát a szecska avató napját is. 

Köszönjük szépen a szervezőknek!

Városnéző kirándulás

V. E. írása

Délután 4-kor a kollégium aulájában gyülekeztek a kilencedikesek. Kurilla Tanár Úr elmondta, merre fogunk sétálni, és milyen nevezetességeket fogunk megtekinteni. Elindultunk, és elsőnek a Diadalívet néztük meg. A kőkapu Mária Terézia tiszteletére épült Isidore Canevale bécsi építész tervei alapján, copf stílusban, 1764-ben.

Továbbmentünk, majd a Március 15.-e téren megálltunk pihenni a Fehérek Temploma előtti szökőkútnál, aztán lementünk a Duna-partra. A komp mellett elhaladva megnézhettük a Szoborparkban lévő 13 szobrot. Ezek az ismert szobrász, Nagy Sándor életművének legjelentősebb művei.

Ezek után láttuk a zenepavilont, ahol a Váci Vigalom idején sok koncert szokott lenni. Elmentünk a Piarista Gimnázium előtt is, amivel szemben pedig a Madách Imre Gimnázium régi épülete áll.

Ezzel véget ért a városnézés. Elindultunk vissza a kollégiumba, és közben jókat beszélgettünk a többiekkel. Annát, a szobatársamat az út alatt jobban megismertem.  Én személy szerint nagyon jól éreztem magam.

Kurilla József tanár úr, Józsi bácsi fotói itt

Oldalak